Dunakanyar – szinopszis

Nincs idő, nincs tér, csak egy találkozás.

Két idegen. Egy véletlen találkozás. Egy este, amely talán többet rejt magában, mint elsőre gondolnánk.

Karinthy Ferenc Dunakanyar című darabjában egy férfi és egy nő találkozik. Két külön világ, két élettörténet, megannyi kimondott és elhallgatott érzés. Egy hétköznapinak induló beszélgetés lassan játékká, közeledéssé, majd egyre mélyebb és őszintébb kapcsolódássá alakul. A humor mögött bizonytalanság, a könnyed szóváltások mögött vágyak, csalódások és a magány húzódik meg.

Vajon mennyit mutatunk meg magunkból egy idegennek? Képesek vagyunk-e újra bizalmat szavazni valakinek, miután már annyiszor csalódtunk? És mi történik, ha egyetlen találkozás erejéig megengedjük magunknak a közelséget?

Kétszereplős előadásunk humorral és érzelmekkel vizsgálja az emberi kapcsolatok változékonyságát, a kapcsolódás iránti vágyat és a magány ellentmondásait. Azt a törékeny pillanatot keresi, amelyben két ember között valami megszülethet – még akkor is, ha nem tudjuk, meddig tart, és hová vezet.

Mert néha egyetlen találkozás is elég ahhoz, hogy valami megváltozzon bennünk.