Mit mondhat nekünk Petőfi Sándor kétszáz évvel később?

Nevét mindenki ismeri, verseit mindannyian tanultuk, gondolatai mégis újra és újra kérdéseket intéznek hozzánk. Mit jelent ma a szabadság? Mit jelent kiállni önmagunkért, egymásért vagy egy közösségért? Mi marad belőlünk, ha elhallgatjuk a saját hangunkat?

A „Föltámadott a tenger – A 200 éves Petőfi” című előadásunk nem életrajzi feldolgozás és nem irodalomóra. Sokkal inkább egy különleges színházi utazás, amely Petőfi versein keresztül a jelen emberének dilemmáit, érzéseit és kérdéseit vizsgálja.

A néző kis zsánerképeken keresztül találkozhat olyan élethelyzetekkel, amelyek ma is ismerősek lehetnek. A felszínes vigadozás mögött megbújó magánnyal. A fiatalkori szerelemmel, amely egyszerre ad reményt és sodorhat önfeladásba. Az önkeresés bizonytalanságával, amikor az ember a saját helyét, célját és hivatását kutatja. És végül azzal a pillanattal, amikor már nem lehet tovább hallgatni, amikor egy közösség felismeri saját erejét, és megszületik a felelősségvállalás, az összefogás és a kiállás igénye.

Az előadás különleges zenei világa új megvilágításba helyezi Petőfi költészetét. Jól ismert népdalok dallamain szólalnak meg a versek, így a költő sorai nemcsak elhangzanak, hanem új életre kelnek. A népzene és a néptánc nem illusztrációként jelenik meg, hanem a történetmesélés szerves részévé válik: érzelmeket közvetít, kapcsolatokat épít, és új jelentésekkel gazdagítja a verseket.

A zene, a mozgás és a költészet egymást erősítve teremt olyan színpadi világot, ahol múlt és jelen találkozik. A történelmi események emléke mellett megjelennek azok az örök emberi kérdések is, amelyek generációkon átívelve ma is velünk élnek: a szabadság vágya, a szerelem ereje, az önazonosság keresése és a közösségért vállalt felelősség.

Ez az előadás nem kész válaszokat kínál. Inkább arra hív, hogy együtt gondolkodjunk, együtt érezzünk, és talán egy pillanatra más szemmel nézzünk önmagunkra és a világra.

Mert lehet, hogy kétszáz év telt el.

A kérdések azonban ma is ugyanazok.